Mint égen a csillagok
aurora story time links home tumblr


Öröm és bánat
2016. szeptember 5., hétfő | 9:25:00 | 0 comments

Szerintem mindenkinek ismerős, hogy amikor jó napja van, tényleg, igazán boldog, akkor kap egy olyan hírt, amely derékba töri. Rászoktam arra, hogy ha valami jó/rossz történik velem, akkor azt megosztom veletek, így ezt sem fogom eltitkolni.
Ahhoz képest, hogy a mai volt az első hivatalos tanítási nap, nem úgy keltem fel, hogy fúj, iskola, hanem valamiért (magam sem tudom az okát) örültem neki, hogy így van, és vidáman készülődtem. Kivételesen jó időpontban értem be, nem késtem, és esküszöm, még az első órát, a matekot is élveztem, ami nálam hatalmas szó, mert olyan hülye vagyok belőle, amennyire egy ember az lehet. Értettem azt, amiről a tanár beszélt, szépen jegyzeteltem, szóval az egész egy álommatekhoz hasonlított.
Ebben az évben új hittantanárt kaptunk, aki elsőre kissé furcsának tűnt, de a mai órán tulajdonképpen realizálódott bennem, hogy igen, attól még, hogy ilyen, tőle is tanulhatok valamit. Mivel az előző órán (pénteken) bejelentette, hogy dolgozatot írunk egy hét múlva (úgy, hogy akkor még nem is vettünk semmit), én már mindent megtanultam hétvégén, semmi újat nem mondott az órán, ami elég jó érzéssel töltött el. Hát, ilyen az okosak élete. Haha, csak szeretnéd, drága én.
Jött egy új srác a francia csoportunkba, akinek ugyanaz a vezetékneve, mint nekem (nem is csodálom, borzasztóan gyakori név). Sokkal többet tud, mint mi, hiszen öt éve tanulja a nyelvet, így az a véleményem, hogy egyhamar a tanár kedvence lesz , amikor éppen a nőszemélynek nincs hangulatingadozása.
Ráadásul tegnap befejeztem az "I AM SHERLOCKED" feliratú pólómat, ma abban mentem, és többen megdicsérték, aminek nagyon örültem, mert köztudott, hogy imádom a sorozatot, és sok időt töltöttem a felsőm elkészítésével.
Még az sem ronthatta el a tökéletesen induló napomat, hogy ma láttam KS-t. Lazán kivágta a kollégium ajtaját, haja szanaszét állt, és mint mindig, most is ugyanazt a pulcsit viselte. Azonnal elfordítottam a fejemet, és vissza sem néztem. Azt hiszem, határozottan fejlődöm.
És eljött a napom fénypontja; a hazaérkezés. Beszámoltam a szüleimnek arról, mi történt velem aznap (kábé semmi), és elkezdtem enni a nem szokásos délutáni sütimet, amikor valaki felhívta apumat. Gyanítottam, hogy a nagymamám lesz az, már láttam is magam előtt, ahogy azt kéri, menjünk el hozzá valamiért, mikor apum visszajött, sápadt volt, és halkan közölte a hírt; a nagynénje, a papám (RIP♥) testvére meghalt.
Talán néhányan emlékeztek, hogy a bakancslistám egyik pontja az volt, hogy 'elmenni Abonyba'. Nos, mindenképpen fontosnak tartottam, hogy ezt beleírjam, mert ő ott élt egy csodálatos kis házban, ahol utoljára kicsi koromban voltam. Mindig szeretettel fogadott minket, és még nekem, a városi lánynak is csak pozitív élményeim köthetők a helyhez. Szeretettel fogadott minket, főzött ránk, templomba vitt, megmutatta a kertjét, a régi fényképeit, mesélt, még a tévét is megcsinálta, hogy tudjuk nézni. Varázslatos asszony volt, kedvesebb mindenkinél, akit ismerek.
 Tudjátok, mindig azt hittem, úgy fogok felnőni, hogy mindenki ott lesz az összes fontos eseményemen; ott lesznek az első születésnapomon, a ballagásomon, az első barátomnál, az érettséginél, a diplomaosztómon, az esküvőmön, a gyerekeim születésénél... Soha sem vettem fontolóra, milyen lenne nélkülük, makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy őket sosem veszítem el. És mégis, néhányuk nincs már velem.
Először az anyai nagypapámat szeretném megemlíteni, ő távozott el legelőször közülünk, ezért nem ünnep számomra augusztus húsz. Olyan voltál, mint én, még a szemem is a tiéd. Mérhetetlenül köszönöm azt, amit tőled örököltem, s bár kisebb voltam, mikor elmentél, sosem feledlek el. Soha. 2008. 08. 20.♥
Apai nagypapám idén hagyott magamra, hetvenkilenc év után. Még emlékszem arra, amit a kórházban mondtál. Igazad volt. Ezt rávésetem a sírodra, ha addig élek is: Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt! 2016. 03. 31.♥
Icuka néni, annyira sajnálom, hogy ez történt...! Ön volt az utolsó a papám testvérei közül, abban bíztam, hogy mikor legközelebb találkozunk, meséli fog róla, a gyermekkorukról, az Ön életéről, és a tudat, hogy ez nem lehet így, mélységesen elkeserít. Köszönök mindent, amit értem, a családomért, a nagypapámért, az emberekért tett, csodás lány, testvér, feleség, anya, nagymama, dédmama, nagynéni, rokon volt, ha Önre gondolok, csupa jó dolog fog eszembe jutni. Természetesen ott leszek a temetésén, bármennyit is kell érte utaznom. 2016. 09. 05.♥
Szerettem volna valami épkézláb befejezést, azonban semmi sem jön a kezemre. Le vagyok sújtva, ez az év két rendkívül fontos embert vett el eddig, és még nincs vége. Legszívesebben csak sírnék, összehúznám magamat, vagy a legjobb barátomnak mesélnék, ám ő jelenleg elérhetetlen, és talán nem is akarom traktálni ezzel.
Sajnálom, ha ezzel a poszttal valakinek rossz délutánt okoztam, nem ez volt a szándékom. Köszönöm, ha elolvastad.
RIP.