Mint égen a csillagok
aurora story time links home tumblr


2016 ➳ 2017
2017. január 27., péntek | 8:13:00 | 0 comments

 


 ...avagy sűrű bocsánatkérés, sírás, üvöltözés, de azért ugrálás is, mert eljutottunk idáig. Akkor kezdjük.
Amikor elkezdtem a blogot, még remélni sem mertem, hogy egyáltalán elérkezünk ide. Hogy miért? Kétéves blogger pályafutásom során rengeteg oldalt megnyitottam, és pár héten belül be is zártam őket. Sosem voltam kitartó, egyikhez sem ragaszkodtam túlságosan, és azt hiszem, ez is kellett ahhoz, hogy a MÉACS megszülessen. Ez az első olyan blogom, amelyet tényleg imádok, amit nem azért írok, mert kell, hanem mert szeretem *hüpp-hüpp*.
Tisztán él bennem az emlék, mikor anno, július 17-én kitettem az első (és valóban életem első) fanficet, amelyet  I T T  érhettek el - javaslom, hogy mellőzzétek, mert bleh. Többet nem tudok rá mondani. Emlékszem a designre - oh, anyám, az kész borzalom volt! Lementettem valamit DeviantArt-ról, és csodás szerkesztői képességeimmel csináltam egy fejlécet, beillesztettem, és voilá, készen vagyunk. Nos, remélem, hogy erre rajtam kívül senki sem emlékszik, mert az számomra rettenetesen kínos lenne, khm. Legnagyobb meglepetésemre valaki mégis bizalmat szavazott nekem, eltekintett az irománytól és a kinézettől, ez az illető pedig Sybil volt, akire halálomig csodálva gondolok majd vissza eme hősies tette miatt.
Azt hiszem, akkor indult be valami őrültség itt, mikor egyik éjszaka úgy döntöttem, megnézem ezt a "Sherlock dolgot" (ne nevessetek, gáz voltam:c), hátha tényleg olyan jó, mint amilyennek mondják. Hát, elárulom, holdacskáim.
Még annál is jobb. Azok a Sherlock/John kézfogások az életem. A többinek meg itt van a blog, nem? Mondjuk azért lehetne canon, nem azt mondom...
Itt kezdődött el az én slash-korszakom, és a világ legnagyobb sajnálatára nem tervezem, hogy valaha is vége lesz. Valahogy megfogott az a kémiának nevezett valami, ami Sherlock és John között van, és egyszerűen muszáj volt írnom. Valamit. Bármit. Csak Johnlock legyen.
Eleinte az volt a meglátásom, hogy bőven elég lenne, ha a blog kizárólag Sherlockról, Johnról, meg a valamiről szólna, azonban (hála Istennek!) megtalált magának egy csomó másik fandom, melyeknek most is büszke tagja vagyok.
Vissza a jelenbe.
Hogy miért tűntem el? Klisé vagy nem, ez az igazság; felpörgött az életem. Túlságosan sok volt minden, beleestem abba a nagy hibába, amelyre annyit mondok, "szívügy", és már mindenki érti, a suli is nyomasztott, és volt egy igazán, khm, emlékezetes estém, kár, hogy kábé a fele kiesett...


Szóval ennyi volt nagy vonalakban a december. A karácsonyt inkább hagyjuk, mindent elkezdtem abból, amit ígértem, de jó utálatos szokásom szerint semmit sem fejeztem be, köszönettel tartozom érte azoknak, akik miatt olyan volt az ünnep, amilyen.
De mindegy, mi volt, tekintsünk előre, és jöjjenek a számok.
Eddigi novellák: 7 (na ne, ez azért elég kevés - vagyis inkább SEMMI)
Legnépszerűbb (oldalmegjelenítéseket nézve): Magaddal vitted (k a t t). Na, ezen meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ez a "kedvencetek".
Megjegyzések száma: 45 (annyira köszönöm)
Feliratkozók: 21. Értitek, 21! Meg sem érdemellek titeket, egy lusta, depressziós nyomi vagyok, és ti mégis szerettek. Nincsenek szavaim. Nagyon luv.
Keresgéltem a mappámban, és találtam pár régebbi, még a postaládában lefényképezett üzenetet, amelyek nagyon jólestek, ezért úgy döntöttem, megosztom veletek is.


Azt hiszem, ennyi lenne ez az összefoglaló. Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott, gyűjtöttem nektek pár videót, ami szerintem kapcsolódik a bloghoz, akinek van kedve, nézze meg nyugodtan! Hamarosan (és most kivételesen tényleg így lesz) visszatérek, méghozzá új shipekkel (apropó, nemsokára betölthető lesz a "Shipek" oldal is, ajánlatos olvasgatni, hááátha valami kiderül😄)! Utólag is nagyon boldog új évet mindenkinek!