Mint égen a csillagok
aurora story time links home tumblr


angyal ember képében
2017. február 19., vasárnap | 6:08:00 | 4 comments



 Kassák Lajos-stílusban íródott nem_fanfic, de akár annak is veheted, ha behelyettesítesz (nagyon kis cuki lenne), nyáltenger, és egyértelműen túl sok Hozier. Százszavas akart lenni, de szokásomhoz híven elcsesztem, így kénytelen voltam kibékülni a háromszáztizenegy szóval.


csak ültünk a vízparton, néztük a naplementét, és képtelen voltam megfeledkezni arról a kis mosolyról a szád bal sarkában, hozzád képest a nap semmi sem volt, fényesebb voltál, mint bármi, amit addig láttam, és folyton az járt az eszemben, mennyire ki akarom simítani azt a tincset gyönyörű mélykék szemedből, melybe már az első pillanatban szerelmes lettem
te vigyorogtál, mintha pontosan tudnád, mi jár a fejemben - hát te -, egy szót sem szóltál, bámultad a kezemben tartott fényképezőgépet, és nekem minden erőmre szükségem volt, hogy ne ejtsem a vízbe, bár egyáltalán nem érdekelt, mi lesz a sorsa, az egyetlen, ami foglalkoztatott, az a közöttünk lévő három és fél centi volt
na és persze a szád bal sarkában lévő mosoly
azt hiszem, ha valaki akkor látott volna, megállapítja, hogy menthetetlenül beléd szerettem
mindössze annyit feleltem volna, hogy nézze meg a szád bal sarkában bujkáló mosolyt, és mondja, hogy ő nem szeret
mert én szerettelek, nagyon is
jobban, mint a naplementét, jobban, mint a nagy krumplit a gyorséttermekben, jobban, mint a szép dolgokat, és ez nagy szó, mert odavoltam a szép dolgokért
mindig te voltál a legszebb dolgom
nem csak a szemed kéke, vagy a mosolyod, vagy az, ahogy hozzám beszéltél
az egész lényed sugárzóan gyönyörű volt, és boldog voltam, amiért engem is megragyogtattál, miattad lettem az, aki vagyok
persze ezt akkor még nem tudtam
nem mintha abban a pillanatban, amikor a kisujjad az enyémhez ért, bármit is tudtam volna
az egyetlen, amiben biztos voltam, az te voltál
az, hogy szeretlek
minden egyes apró hibádat, a lábadon lévő kicsinyke sebedet, a mániáidat, a hajadat, mikor megcsillan rajta a napfény
kimondtad a nevemet, halkan, szinte alig hallottam a szél suhogása miatt
és sosem voltam hajlandó annyira megfeledkezni a tényről, hogy te nem egy angyal vagy, hanem egy ember
egy ember, akibe őrülten szerelmes vagyok
számomra mindig is egy angyal voltál
és az is maradsz.