Mint égen a csillagok
aurora story time links home tumblr


A vesztesek nyugalmával
2017. október 8., vasárnap | 6:40:00 | 0 comments

Visszatérés? Ki tudja. Mindenesetre egy csodálatosnak egyáltalán nem mondható Johnlock sztorival készültem, amihez kötelező zene is van, mégpedig itt. Jó szórakozást, és kérlek, mondjatok véleményt, mert én még az átlagosnál is rosszabbnak érzem.
du und ich,
wir waren zu weing

Talán minden okkal történt. Talán azért voltál velem ilyen, mert tudtad, hogy ha folytatnánk, csak még jobban megbántanál, és ezt nem akartad. Talán.
Talán aznap is csak azért mentél be azon az ajtón, mert nem akartál látni, nem akartál szembesülni azzal, mennyire összetörtél. Arra nem számítottál, hogy utánad megyek. Mégis megtettem.
Óvatosan nyomtam le a kilincset, majd benéztem a szobába. A sarokban ültél, a zongora előtt, és fel sem pillantva rám játszottál tovább. Én a kanapé lehető legtávolabbi pontjába ültem le, és igyekeztem minél feltűnőbben ignorálni téged.
Nem sikerült.
- Miért csinálod ezt velem? - kérdezted annyira halkan, hogy a zongora miatt szinte alig hallottam.
- Tudni akarom, miért csináltad, Sherlock.
- Te is pontosan tudod, hogy nem vagyok képes a szeretet legkisebb formájára sem, nemhogy a szerelemre - suttogtad, a tekintetedet szigorúan a billentyűkön hagyva.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz. Engem szerettél - próbáltalak meggyőzni, noha tudtam, hogy lehetetlen.
- Vonzódtam hozzád. Nem ugyanaz.
Ujjaid gyorsan száguldoztak a zongorán, mára már hosszú, göndör hajad fejed ringatása közben az arcod körül lebegett, és nagyon erős volt a kísértés, hogy odamenjek, és megigazítsam a fürtjeidet. De nem tehettem. Világosan a tudtomra adtad.
- Nem kell ezt csinálnod, Sherlock. Nekem az is elég, ha úgy vagyunk együtt, hogy nem szeretsz, csak legyél velem, kérlek...
- Fejezd be, John, ne legyél nevetséges - nézett fel rám hirtelen. A tekintetétől még jobban összetörtem. Rideg volt, és látszott, hogy nem lehet rá hatni semmilyen eszközzel sem. Már döntött.
Ha vége, legyen szépen vége, gondoltam magamban, majd felálltam, és a vesztesek nyugalmával elindultam a zongora felé. Mielőtt néhai társam ellenkezhetett volna, egy puszit nyomtam az arcára, és sebesen megfordulva elhagytam a helyiséget.
Csak az ajtó becsukása után jöttem rá, hogy a mi dalunkat játszotta.